A feltűnő, piros-fekete mintázatú verőköltő   bodobácsok különleges nevüket onnan kapták, hogy a legelső tavaszi rovarok közé tartoznak, már a gyenge napfényben is tömegesen mutatkoznak, azaz a tavasz, a verőfény hírnökei. Általában kőfalakon, fatörzseken sütkéreznek, akár százas csoportokban. Ha megmelegedtek a hosszú tél után, rögtön nekiállnak az új bodobács-nemzedék életrehívásának: a potrohvégükön összetapadt párok erősebb tagja mulatságos módon hurcolja maga után a partnerét. A verőköltő bodobács egyébként nevével ellentétben nem a bodobácsok (Lygaeidae) rokona, hanem a verőköltő poloskák családjának tagja. Népnevei között szerepel még a katonabogár, a suszterbogár, (Az elnevezések többek között azért is helytelenek, mivel nem a bogarak, hanem a poloskák közé tartozik.) Ez a poloskafaj nem áraszt kellemetlen szagot, illetve nem is szúr (nem összekeverendő a vérszomjas ágyi poloskával). A verőköltő bodobács nem tartozik a kártevők közé, telelőhelyet keresvén mozog tömegesen. A házfalakat, napsütötte párkányokat tömegesen lepheti el, időnként téli időszakban is. Jól kivitelezett szúnyoghálókkal megakadályozható a beltérbe való bejutásuk. Csak akkor javasolt ellenük rovarirtással védekezni, ha nagy számban sütkéreznek a falon, továbbá ha bejutnak a lakótérbe. Kárt itt sem okoznak, undor keltésükkel azonban zavarják az emberek nyugalmát. A házfalon tartózkodó példányokat tartós és taglózó hatást egyaránt biztosító irtószeres permetezéssel pusztíthatjuk el. Mint minden kültéri rovarnál, teljes 100%-os védelmet itt sem lehet biztosítani, nem is ez a cél. A bodobácsok számát arra a szintre kell visszaszorítani, ami már nem zavaró az embernek.

Bodobácsok elleni védekezéssel kapcsolatban további információ: